Parf e-Lam Edhellen
Sindarin nyelvkönyv
>> Letöltés <<
Utolsó frissítés: xxx. x x.
Így csaknem 15 év távlatából nézve az általam összeállított nyelvtani összefoglaló jó néhány helyen már meglehetősen elavultnak számít (pl. az igei személyragok vagy a primer igék múlt idejű alakjának képzése terén), így nekikezdtem az anyag revíziójának, a régi változatot pedig leszedtem. A frissített anyag a tervek szerint még idén (2025) valamikor kerül majd feltöltésre. (Most már tényleg. :) )
Addig is az alábbiakban egy rövid összefoglalót találtok a legfontosabb tudnivalókról. Ez a készülő anyaghoz hasonlóan a klasszikus forrásokra (Ardalambion, A Gateway to Sindarin, stb.) épül, de kibővítve az újabb ismeretekkel, elsősorban Paul Strack elemzései nyomán.
Akárcsak a többi oldalon, a csillag szimbólum (*) itt is a korpusz ismert szavaiból képzett/levezetett, vagy más, rokon tünde nyelvek (pl. quenya) szavaiból, ill. a primitív szógyökökből utólag leszármaztatott, rekonstruált szavakat jelöli.
Utolsó frissítés: 2025. május 28.
- Kiejtés
- Hangsúly
- Mutációk
- Névelők
- Főnevek
- Melléknevek
- Névmások
- Igék
KIEJTÉS
A sindarin 22 mássalhangzóval rendelkezik, ezek a b, c, ch, d, dh, f (ph), g, h, hw, l, lh, m, n, ng, p, r, rh, s, t, th, v és a w. A ch, dh, lh, ng, ph, rh és th mássalhangzókat csupán a latin betűs írásban jelöljük két betűvel – bár a dh, ng és th esetében használhatjuk a ð, ñ és þ betűket is –, valójában egyetlen hangot jelölnek, akárcsak a cs, gy, ly, ny, sz és ty betűk a magyarban.
Az egyes betűk kiejtése a következő:
| mássalhangzó-betű | IPA-jel | kiejtés, megjegyzés | példaszavak |
| b | [b] | megfelel a magyar b-nek | bereth [ˈbɛrɛθ] királynő |
| c | [k] | mindig k-nak ejtjük, még e és i előtt is | cenedril [kɛˈnɛdriʎ] tükör |
| ch | [x] | erősen ejtett h, hasonló, mint a h a magyar doh szóban vagy a ch a német Bach szóban | morchant [ˈmɔrxɑnt] árnyék |
| d | [d] | megfelel a magyar d-nek | adar [ˈɑdɑr] apa |
| dh (ð) | [ð] | az angol zöngés th-nak felel meg, mint pl. a these vagy father szavakban (kimondásakor a nyelv hegyét a két fogsor közé helyezzük, és lágyan d-t próbálunk ejteni) | galadh [ˈgɑlɑð] fa |
| f | [f], [v] | többnyire f-nek hangzik, kivéve a szavak végén és n előtt, ilyenkor ugyanis v-nek ejtjük | falas [ˈfɑlɑs] tengerpart parf [pɑrv] könyv cefnas [ˈkɛvnɑs] agyagedény |
| g | [g] | megfelel a magyar g-nek | galas [ˈgɑlɑs] növény |
| h | [h] | önmagában állva megfelel a magyar ház szóban ejtett h-nak | habad [ˈhɑbɑd] cipő |
| hw | [ʍ] | zöngétlen w, mint a wh az angol wheel szóban; ahhoz hasonló, mint mikor h-t és w-t ejtünk egyszerre; csak szavak elején fordul elő | hwand [ʍɑnd] gomba |
| l | [l], [ʎ] | többnyire megfelel a magyar l-nek, e vagy i és valamely mássalhangzó között, ill. szavak végén e vagy i után azonban némileg palatalizálódott (ejtése ilyenkor hasonló, mint a -lli- hangcsoportnak az angol million szóban, vagyis mintha az l-el egyszerre egy j-t is ejtenénk) | lam [lɑm] nyelv edhelvein [ɛˈðɛʎvɛjn] tündeszép menel [ˈmɛnɛʎ] ég |
| lh | [ɬ] | az l zöngétlen változata, hasonló, mint az ll a walesi llwyd szóban, melyet a magyar l helyzetébe tett nyelv mellett kifújt levegővel képzünk; csak szavak elején fordul elő | lhoer [ɬɔɛr] méreg |
| m | [m] | megfelel a magyar m-nek | mellon [ˈmɛllɔn] barát |
| n | [n], [ŋ] | többnyire megfelel a magyar n-nek, c vagy g előtt azonban úgy hangzik, mint az n a magyar bank vagy ing szavakban, vagy az ng az angol ring vagy kingdom szavakban | nathron [ˈnɑθrɔn] takács anc [ɑŋk] állkapocs angos [ˈɑŋgɔs] rettegés |
| ng (ñg) ng (ñ) |
[ŋg] [ŋ] |
magánhangzók között, ill. r, l és w előtt nagyjából megfelel a magyar inga szó ng hangcsoportjának, a szavak elején és végén, ill. az r-től, l-től és w-től különböző mássalhangzók előtt azonban úgy ejtjük, mint az ng-t az angol ring vagy kingdom szavakban, vagyis ilyenkor a g hangot nem formáljuk meg tisztán és önállóan | angol [ˈɑŋgɔl] mágia lhingril [ˈɬiŋgriʎ] pók i ngelaidh [i ˈŋɛlɑjð] a fák fang [fɑŋ] szakáll Angband [ˈɑŋbɑnd] Vasbörtön |
| p | [p] | megfelel a magyar p-nek | pennas [ˈpɛnnɑs] történet |
| ph | [f], [ff] | mindig f-nek ejtjük; ezzel jelöljük (1) a szavak végén az -f hangot (megkülönböztetve a szóvégi f-től, amelyet v-nek ejtünk); (2) a p-ből származó f-et; (3) néhány szó közepén a -pp-ből származó hosszú -ff-et | alph [ɑlf] hattyú arphen [ˈɑrfɛn] nemes ephel [ˈɛffɛʎ] kerítés |
| r | [r] | az r-t minden pozícióban a magyarhoz hasonlóan pergetve ejtjük | gorgor [ˈgɔrgɔr] rettegés |
| rh | [r̥] | az r zöngétlen változata, hasonló, mint az rh a walesi rhwd szóban, mely úgy hangzik, mintha az r-el egyszerre egy h hangot is ejtenénk; csak szavak elején fordul elő | rhach [r̥ɑx] átok |
| s | [s] | a magyar sz-nek megfelelő hang | sereg [ˈsɛrɛg] vér |
| t | [t] | megfelel a magyar t-nek | tawar [ˈtɑwɑr] erdőség |
| th (þ) | [θ] | az angol think szó zöngétlen th-jának felel meg (kimondásakor a nyelv hegyét a két fogsor közé helyezzük, és a levegőt a nyelv hegye és a felső fogsor között fújjuk ki, anélkül, hogy a hangszalagok rezegnének) | athrad [ˈɑθrɑd] gázló |
| v | [v] | megfelel a magyar v-nek; a szavak végén nem használjuk, helyette f-et írunk (de azt továbbra is v-nek ejtjük) | cerveth [ˈkɛrvɛθ] július golf [gɔlv] ág |
| w | [w] | az angol w-nek felel meg (kiejtésekor u-t készülünk mondani, majd egy igen rövid u ejtése után nyomban átsiklunk a következő hangra) | anwar [ˈɑnwɑr] áhítat |
A sindarinban hat magánhangzó van, ezek az a, e, i, o, u és az y. A hosszú magánhangzókat a latin betűs írásban ékezettel (pl. í, ó, ú) jelöljük, kivéve azon egy szótagú szavak esetén, ahol a tőhangzók különösen megnyúltak, ilyenkor a latin betűs írásban ún. „kalapos” ékezetet használunk (pl. î, ô, û).
Az egyes betűk kiejtése a következő:
| magánhangzó-betű | IPA-jel | kiejtés, megjegyzés | példaszavak |
| a | [ɑ] | a magyar á és a között álló hang, mint az a az angol father szóban | adan [ˈɑdɑn] ember |
| â | [ɑːː] | az előzővel megegyező, ám körülbelül háromszor olyan hosszan ejtett hang | pâd [pɑːːd] ösvény |
| e | [ɛ] | a röviden ejtett magyar e-nek megfelelő hang | heledir [ˈhɛlɛdir] jégmadár |
| ê | [ɛːː] | az előzővel megegyező, ám körülbelül háromszor olyan hosszan ejtett hang | êl [ɛːːl] csillag |
| i | [i], [j] | a rövid magyar i-nek felel meg, szó elején, magánhangzó előtt azonban j-nek hangzik | fileg [ˈfilɛg] madár iaur [jɑur] öreg |
| í | [iː] | a hosszú magyar í-nek megfelelő hang | randír [ˈrɑndiːr] vándor |
| î | [iːː] | a hosszú magyar í-nél kissé hosszabban ejtett hang | mîr [miːːr] ékszer |
| o | [ɔ] | a magyar a és o közé eső hang, mint az o az angol hot szóban | orch [ɔrx] ork |
| ó | [ɔː] | az előzővel megegyező, ám körülbelül kétszer olyan hosszan ejtett hang | gódhel [ˈgɔːðɛʎ] nolda |
| ô | [ɔːː] | az előző előttivel megegyező, ám körülbelül háromszor olyan hosszan ejtett hang | môr [mɔːːr] sötétség |
| u | [u] | a rövid magyar u-nak megfelelő hang | ulunn [ˈulunn] szörnyeteg |
| ú | [uː] | megfelel a hosszú magyar ú-nak | dúlinn [ˈduːlinn] fülemüle |
| û | [uːː] | a hosszú magyar ú-nál kissé hosszabban ejtett hang | dûn [duːːn] nyugat |
| y | [y] | nagyjából a rövid magyar ü-nek felel meg | ylf [ylv] ivóedény |
| ý | [yː] | a hosszú magyar ű-nek megfelelő hang | cýron [ˈkyːrɔn] újhold |
| ŷ | [yːː] | a hosszú magyar ű-nél kissé hosszabban ejtett hang | dŷl [dyːːl] tévedés |
A sindarin hét kettőshangzóval (diftongussal) rendelkezik, ezek rendre az ae, ai, au, ei, eu, oe és az ui. Minden más magánhangzó-kombináció különálló szótagként ejtendő (pl. pe-ri-ain hobbitok, ei-ri-en százszorszép, stb.).
Az egyes betűk kiejtése a következő:
| kettőshangzó-betű | IPA-jel | kiejtés, megjegyzés | példaszavak |
| ae | [ɑɛ] | a magyar á és a között álló hanggal egy szótagban kiejtett e hang (hasonlóan ahhoz, ahogyan az ai diftongusban az alaphangot egy i-vel kapcsoljuk egybe) | maer [mɑɛr] jó |
| ai | [ɑj] | a magyar á és a között álló hanggal kezdődő és i-ben végződő hang, melynek a második fele közel áll a j-hez (hasonló, mint a magyar máj szóban) | fair [fɑjr] halandó |
| au (-aw) | [ɑu] | a magyar á és a között álló hanggal kezdődő és a magyarnál nyíltabb u-ban végződő hang (hasonlít az augusztus szavunk au-jára, de több benne az á); a szavak végén -aw-nak írjuk | caun [kɑun] herceg |
| ei | [ej] | é-vel kezdődő hang, amely rövid i-be megy át, ez utóbbi ejtése megközelíti a j-t (hasonló, mint a magyar mély szóban) | eithel [ˈejθɛʎ] forrás |
| eu (-ew) | [eu] | é-vel kezdődő és a magyarnál nyíltabb u-ban végződő hang; a szavak végén -ew-nek írjuk | leutha [ˈleuθɑ] felszed |
| oe | [ɔɛ] | a magyar a és o közé eső hanggal egy szótagban kiejtett e hang | goe [gɔɛ] rettegés |
| ui | [uj] | ú-val kezdődő és i-ben végződő hang, ez utóbbi ejtése megközelíti a j-t (hasonló, mint a magyar bújik szóban) | cuil [kujl] élet |
A két szótagú szavak esetén mindig az első szótag hangsúlyos, pl. o-rod hegy, mae-thor harcos, an-gwedh bilincs.
A három szótagú szavakban a fő hangsúly a második szótagra esik, ha az ún. nehéz szótag, azaz hosszú magánhangzót, kettőshangzót (diftongust) és/vagy olyan rövid magánhangzót tartalmaz, amelyet két vagy több mássalhangzó követ, pl. an-nú-naid nyugori nyelv, a-dui-al este, el-vel-lon tündebarát, Hi-thaeg-lir Ködhegység. Ha azonban a második szótag ún. könnyű szótag, azaz olyan rövid magánhangzót tartalmaz, amelyet csak egy mássalhangzó követ (vagy egy sem), a fő hangsúly az első szótagra esik, pl. es-to-lad táborhely, pe-ri-an félszerzet.
A háromnál több szótagú szavakban a fő hangsúly az utolsó előtti szótagra esik, ha az nehéz szótag, míg az előtte lévő (azaz a hátulról számított harmadik) szótagra, ha könnyű szótag, pl. gon-do-lin-drim Gondolin népe, ed-lo-thi-ad virágzás, A-ra-thor-ni-on Arathorn fia.
A sindarin legfőbb jellegzetességét a mutációknak nevezett hangváltozások képezik, amelyek különféle nyelvtani funkciókat látnak el. Például ha egy melléknév egy főnév jelzőjeként áll, akkor a melléknév szókezdő mássalhangzója „lágyul” (pl. beleg nagy → balt veleg nagy erő), többes számban pedig mind a melléknév, mind a jelzett főnév magáhangzói ún. i-umlauton esnek át (pl. balt veleg nagy erő → belt velig nagy erők).
A mássalhangzó mutációk a szókezdő mássalhangzók megváltozását jelentik. Ez alól csupán egyes mássalhangzók (f, n, th) jelentenek kivételt, amelyek „immunisak” a mutációkra, azaz soha nem változnak meg. A mássalhangzó mutációk fonológiai és grammatikai okokból is létrejöhetnek, ennek megfelelően beszélhetünk fonológiai és grammatikai mutációkról.
A fonológiai mutáció olyan hangváltozás, amelyet két szó közvetlen hangtani kapcsolata vált ki, például amikor egy főnevet névelő vagy elöljárószó (prepozíció), vagy egy igét tagadószó vagy tagadó előtag előz meg. Attól függően, hogy a mutációt kiváltó szó milyen hangra végződik (vagy végződött korábban) beszélhetünk lágy-, nazális-, kevert-, zár-, folyékony és szibiláns mutációkról.
Lágy vagy magánhangzó (vokális) mutációt („lágyulást”) váltanak ki a magánhangzóra végződő (vagy korábban magánhangzóra végződő) szavak, például az i határozott egyes számú névelő (pl. cair hajó → i gair a hajó), a felszólító módú igék előtt használatos avo (av-) ne! tagadószó (pl. meno! menj! → avo veno!/aveno! ne menj!), ill. az elöljárószók (prepozíciók) és előtagok (predixumok) többsége (pl. na -ba/-be + Balannor Valinor → na Valannor Valinorba, ú- nem- + pedin beszélek→ ú-bedin nem beszélek).
A nazális mutáció kiváltói a nazális -n hangra végződő (vagy korábban -n-re végződött) szavak, például az in határozott többes számú névelő (pl. cirth rúnák → i chirth a rúnák), ill. jó néhány elöljárószó (pl. an -nak/-nek + Perhael Samu → a Pherhael Samunak, dan ellen + Morgoth → dam Morgoth Morgoth ellen).
A többnyire a lágy-, néhol a nazális mutációhoz hasonló, néhol pedig ezektől eltérő mássalhangzó változással járó kevert mutáció kiváltói például a birtokviszony kifejezésére szolgáló en elöljárószó (pl. gûd ellenség → ethir e ñgûd az ellenség kémje), ill. a névelővel összeolvadt elöljárószók (pl. ben szerint + curunír mágus → ben gurunír a mágus szerint, nuin alatt + tathar fűzfa → nuin dathar a fűzfa alatt).
Zár mutációt idéznek elő a -d zárhangra végződő (vagy korábban -d-re végződő) szavak, például egyes elöljárószók (pl. ed kifelé vhonnan + taur → e thaur (az) erdőből kifelé).
Folyékony mutációt váltanak ki a folyékony mássalhangzókra (-l-re, ill. -r-re) végződő szavak, például az il (il-) minden melléknévi névmás (pl. mîn utak → il vîn minden út), ill. néhány elöljárószó (pl. or fölött + cae föld → or chae (a) föld fölött).
A szibiláns mutáció kiváltói a korábban -s-re végződő szavak, például az o -ról/-ről elöljárószó (pl. periain hobbitok → o pheriain (a) hobbitokról).
Megjegyzés: Mint a fenti példákból is látható, a névelők és elöljárószók gyakran maguk is megváltoznak (redukálódnak vagy hasonulnak az őt követő szó kezdő mássalhangzójához), amikor mutációt váltanak ki az őket követő szavakban.
A grammatikai mutáció olyan hangváltozás, amelyet az adott szó mondatbeli szerepe vált ki, például amikor egy főnév vagy személyes névmás a mondat tárgyaként szerepel (pl. cordof alma → avant gordof evett egy almát, ten őt → den cewin őt választom), vagy amikor egy melléknév vagy birtokos névmás egy főnév jelzőjeként áll (pl. gern kopott → habad ’ern kopott cipő, mîn (a mi) …-nk, -unk, -ünk → vi mâr vîn (az) otthonunkban). Ilyenkor mindig lágy mutáció történik.
Az alábbi táblázat foglalja össze, hogyan módosulnak a szókezdő mássalhangzók és mássalhangzó-csoportok az egyes mutációk eredményeként:
| szókezdő msh/msh-csoport |
mutáció eredményeként módosult alak | |||||
| lágy | nazális | kevert | zár | folyékony | szibiláns | |
| b- | v- | m- | b- | b- | v- | b- |
| mb- | m- | m- | mb- | mb- | b- | b- |
| bl- | vl- | bl- | ml- | bl- | vl- | bl- |
| br- | vr- | br- | mr- | br- | vr- | br- |
| c- | g- | ch- | g- | ch- | ch- | ch- |
| cl- | gl- | chl- | gl- | chl- | chl- | chl- |
| cr- | gr- | chr- | gr- | chr- | chr- | chr- |
| d- | dh- | n- | d- | d- | dh- | d- |
| nd- | n- | n- | nd- | nd- | d- | d- |
| dr- | dhr- | dr- | dr- | dr- | dhr- | dr- |
| f- | f- | f- | f- | f- | f- | f- |
| g- | ’- | ng- (ñ-) | g- | g- | ’- | g- |
| ng- | ng- (ñ-) | ng- (ñ-) | ñg- | ñg- | g- | g- |
| gl- | ’l- | gl- | gl- | gl- | ’l- | gl- |
| gr- | ’r- | gr- | gr- | gr- | ’r- | gr- |
| gw- | ’w- | gw- | gw- | gw- | ’w- | gw- |
| h- | ch- | ch- | ch- | ch- | ch- | ch- |
| hw- | chw- | chw- | ’w- (†chw-) | ’w- | ’w- | chw- |
| l- | l- | l- | l- | l- | l- | lh- |
| lh- | lh- (†thl-) | lh- (†thl-) | ’l- (†thl-) | ’l- | ’l- | lh- |
| m- | v- | m- | m- | m- | v- | m- |
| n- | n- | n- | n- | n- | n- | n- |
| p- | b- | ph- | b- | ph- | ph- | ph- |
| pr- | br- | phr- | mr- | phr- | phr- | phr- |
| r- | r- | r- | r- | r- | r- | rh- |
| rh- | rh- (†thr-) | rh- (†thr-) | ’r- (†thr-) | ’r- | ’r- | rh- |
| s- | h- | s- | h- | s- | s- | s- |
| t- | d- | th- | d- | th- | th- | th- |
| tr- | dr- | thr- | dr- | thr- | thr- | thr- |
| th- | th- | th- | th- | th- | th- | th- |
Megjegyzés: Az aposztróf (’) a mutáció során eltűnő hang helyét, a † szimbólum pedig az archaikus alakokat jelöli. A mb, nd, ill. ng a nazális zárhangokból (mb, nd, ill. ñg) származó b, d, ill. g hangokat jelölik, amelyek gyakran másképp változnak meg, mint a b-ből, d-ből, ill. g-ből származó zárhangok.
A fenti mutáció típusok közül a lágy mutáció fordul elő a leggyakrabban. Viszonylag gyakori még a nazális- és a kevert mutáció, míg a zár-, folyékony és szibiláns mutációk ritka, csupán bizonyos helyzetekben előforduló mutációtípusok.
A magánhangzó mutációk olyan fonológiai változások, amelyek során egy szó magánhangzói (beleértve a kettőshangzókat is) módosulnak, például egy másik hang hatására. A sindarinban a leggyakoribb ilyen jelenség az ún. i-umlaut (vagy i-mutáció), amely a szó magánhangzóinak egy jelenlévő vagy korábban meglévő i hanghoz történő hasonulását jelenti.
I-umlaut történik többek között (1) a főnevek, melléknevek és mutató névmások többes számú alakjának képzésekor az egykor meglévő, többes számot jelölő -i toldalék hatására (pl. adan ember → edain emberek, gorth halott → gyrth halottak, sen ezt → sin ezeket), (2) a primer igék jelen idejű alakjának képzésekor, ahol a személyragot megelőző -i- kötőhang váltja ki a változást (pl. tol- jön → telin jövök), ill. (3) egyes, -i- magánhangzót tartalmazó végződések hatására (pl. dagra- hadat visel → degriel hadat viselt, dag- elpusztít → dengin elpusztítottak). Részletesen ld. lentebb.
A sindarinban csupán határozott névelő van, határozatlan névelő (mint az egy a magyarban) nincsen, ennek megfelelően pl. az aran szó jelentése kontextustól függően egyaránt lehet király vagy egy király.
A határozott névelő egyes számú főnév előtt az i (pl. i edhel a tünde), míg többes számú főnév előtt − beleértve mind a partitív, mind a kollektív többes számú alakot (ld. lentebb) − az in (pl. in edhil/in edhellim a tündék). A mássalhangzóval kezdődő szavakban az i egyes számú névelő lágy mutációt (pl. calar lámpás → i galar a lámpás), az in többes számú névelő pedig nazális mutációt vált ki, miközben legtöbbször i-re redukálódik (pl. celair lámpások → i chelair a lámpások).
FŐNEVEK
A főnevek tárgy-, birtokos- és részes esete
A sindarinban a mondat tárgyaként álló főnév rendszerint az igei állítmányt követi, és amennyiben mássalhangzóval kezdődik, „lágyulást” szenved, pl. hû kísértet → eginen chû láttam egy kísértetet.
A birtokviszonyt a legegyszerűbben úgy fejezhetjük ki, ha a birtokost jelzői pozícióba, azaz közvetlenül a birtokot jelölő főnév után helyezzük. Ez a szerkezet különösen akkor használatos, ha a birtokos tulajdonnév, pl. cenedril Galadriel Galadriel tükre.
Ha a birtokos köznév, a birtokviszonyt leggyakrabban az en elöljárószó segítségével fejezzük ki, amely a mássalhangzóval kezdődő főnevekben kevert mutációt vált ki, miközben gyakran e-re redukálódik, pl. sirion folyó → rant e hirion a folyó medre. Többes számban álló birtokos esetén az en többes számú alakja, az in használatos, amely nazális mutációt okoz, és ilyenkor legtöbbször i-re redukálódik, pl. belain valák → rhach i melain a valák átka.
Az en mellett használhatjuk még a na(n) elöljárószót is (mind egyes-, mind többes számú birtokos esetén), amely magánhangzók, ill. lh és rh előtt nan, r előtt nadh, az összes többi mássalhangzó előtt pedig na alakban jelenik meg, és amely nazális mutációt vált ki a mássalhangzóval kezdődő főnevekben, pl. ungol pók → torech nan ungol a/egy pók odúja, gorthrim holtak → ardh na ngorthrim (a) holtak birodalma.
Látható, hogy a jelzős birtokos szerkezethez hasonlóan az elöljárós birtokos szerkezet szórendje is a fordítottja a magyarénak, azaz a birtokos nem a birtok előtt, hanem utána áll.
Megjegyzés: Az elöljárószókat gyakran kötőjellel kapcsoljuk a birtokost jelző főnévhez (vagy mind a birtokost-, mind a birtokot jelző főnévhez), ezzel is jelezve, hogy egy szószerkezetről van szó, pl. rhach i-melain/rhach-i-melain.
A részes esetet a birtokos esethez hasonlóan kétféleképpen, szórendi helyzettel vagy elöljárószó segítségével fejezhetjük ki. Mivel az elöljárószó nélküli részes eset alakját tekintve megegyezik a tárgyesettel, ezért megkülönböztetésül a mondat tárgya után áll, és ahhoz hasonlóan „lágyulást” szenved, pl. periain hobbitok → Aragorn narant bennas beriain Aragorn elmesélt egy történetet [a] hobbitoknak.
Az elöljárós részes esetet az an elöljárószóval képezzük, amely nazális mutációt vált ki az őt követő, mássalhangzóval kezdődő szavakban (ahogyan a többes számú névelővel összeolvadt és rövidült formája, a ’ni is), pl. Aragorn narant bennas ’ni pheriain Aragorn elmesélt egy történetet a hobbitoknak. Az elöljárós részes eset mondatbeli helyzete változatos, állhat a tárgy előtt, de akár az igei állítmányt is megelőzheti.
A sindarin főnevek hagyományosan kétféle többes számú alakkal rendelkeznek, partitív (részelő) és kollektív (gyűjtői) többessel. A partitív többes számú alak a főnév által jelölt halmaz egy részhalmazára, azaz több, de nem feltétlenül minden elemére utal (pl. galadh fa → gelaidh fák = „néhány vagy sok fa”), míg a kollektív többes számú alak a teljes halmazra, vagyis annak minden elemére vonatkozik (pl. galadh fa → galadhath fák = „az összes fa”). Kontextus nélkül a kollektív többes számú alak az összes létező megnevezett dologra utal (pl. galadhath fák = „az összes fa (a világon)”), adott kontextusban azonban egy szűkebb halmazt is jelölhet (pl. galadhath fák = „az összes fa (egy adott területen, pl. egy erdőben)”).
A partitív többes számú alak képzésekor a főnév magánhangzói és kettőshangzói i-umlauton (i-mutáción) esnek át (ld. fentebb), pl. lavan állat → levain állatok, parth mező → perth mezők, orod hegy → eryd hegyek, sûl szél → suil szelek, iaw mag → ioe magvak. Az, hogy a különböző magánhangzók és kettőshangzók hogyan változnak meg, nagyban függ attól, hogy mely szótagban találhatók. Egyes magánhangzók (i, y) és kettőshangzók (ae, ei, oe) „immunisak” az i-umlautra, és soha nem változnak meg.
Az alábbi táblázat foglalja össze, hogyan módosulnak a magánhangzók és kettőshangzók az i-umlaut eredményeként:
| mgh/kettőshangzó | i-umlaut eredményeként módosult alak |
|
| nem utolsó szótagban |
utolsó/egyetlen szótagban |
|
| a | e | ai |
| a (-ng, -l[x]/-r[x] előtt) | - | e |
| -a (< -gh) | - | i |
| â | - | ai |
| ae | ae | ae |
| ai | ai | ai (ritkán î) |
| au (-aw) | - | oe |
| e | e | i |
| ei | ei | ei |
| ê | - | î |
| i | i | i |
| í | í | - |
| î | - | î |
| o | e | y |
| o (< au) | o | oe |
| ó | ó | - |
| ô | - | ui |
| oe | oe | oe |
| u | y | y |
| ú | ú | ui |
| ui | ui (ritkán y) | ui (ritkán ŷ) |
| û | - | ui |
| y | y | y |
| ý | ý | - |
| ŷ | - | ŷ |
A kollektív többes számnú alakot az -ath (vagy az -ai-/-ei- vagy -i- tőhangzós, ill. -l-re, -n-re vagy -r-re végződő szavak esetén az -iath) toldalék segítségével képezzük, pl. adan ember → adanath emberek, sîr folyó → siriath folyók. Az -ath/-iath toldalék hozzáadásával a főnév magánhangzói, kettőshangzói, ill. szó végi mássalhangzói és mássalhangzó-csoportjai a következőképpen módosulnak:
| tőhangzó | -ath/-iath toldalékkal |
| â | a |
| ê | e |
| î | í/i |
| ô | ó/o |
| û | ú/u |
| ai/ei | i/í |
| au | au/o |
Megjegyzés: Az itt bemutatott változások általánosan érvényesek minden olyan esetre, amikor egy szó egy újabb szótaggal bővül ki (pl. előtag vagy toldalék kapcsolódik hozzá, vagy egy másik szóval olvad össze).
| szóvégi msh/msh-csoport |
-ath/-iath toldalékkal |
| -f | -v- |
| -l (< -ll/-lt) | -ll- |
| -lt | -ll- |
| -m (< -mb) | -mm- |
| -mb | -mm- |
| -mp | -mm- |
| -n (< -nd/-nn) | -nn- |
| -nc | -nn- |
| -nd | -nn- |
| -nt | -nn- |
| -ol (< -l) | -l- |
| -or (< -r) | -r- |
| -s | -ss- |
| -u (< -w) | -w- |
Megjegyzés: Ezek a változások minden olyan esetben érvényesek, amikor egy szóhoz magánhangzóval kezdődő toldalék kapcsolódik vagy amikor egy szó egy másik, magánhangzóval kezdődő szóval olvad össze.
Pl.: gôn kő → gonath kövek, gail csillag → giliath csillagok, perian félszerzet → periannath félszerzetek, iond fia (vkinek) → ionnath fiai (vkinek).
A sindarinban a melléknevek a magyarral ellentétben rendszerint a jelzett főnév után állnak, és ebben a pozícióban „lágyulást” szenvednek, pl. cidinn apró → tafn gidinn apró tárgy. Ha azonban a melléknév a mondat állítmányaként szerepel, nem történik „lágyulás”, pl. saur romlott → i aes saur az étel romlott ↔ i aes haur a romlott étel.
A melléknevet számban mindig egyeztetjük a jelzett főnévvel, azaz ha a főnév többes számban áll, akkor a melléknév szintén többes számba kerül, pl. naug dhorn makacs törp → noeg dhyrn makacs törpök, dorn i naug hen makacs ez a törp → dyrn i noeg hin makacsak ezek a törpök. A melléknevek többes számú alakját a főnevekhez hasonlóan képezzük (ld. fentebb).
Középfokban a melléknév egy an- előtagot (prefixumot) kap, pl. aglor fényes → anaglor fényesebb. Az an- előtag nazális mutációt vált ki a mássalhangzóval kezdődő melléknevekben, miközben vagy a-ra redukálódik, vagy hasonul a szókezdő mássalhangzóhoz, pl. cand bátor → achand bátrabb, maer jó → ammaer jobb. Az an- előtagból az -i- tőhangzós melléknevek előtt en- (-l előtt el-lé hasonulva), az i-vel kezdődő melléknevek előtt pedig ein- lesz az i-umlaut következtében, pl. lim gyors → ellim gyorsabb, iaun széles → einion szélesebb.
A felsőfokú alakot a ro- előtag segítségével képezzük, pl. ann hosszú → roann leghosszabb. A ro- előtag lágy mutációt okoz, pl. gwain új → rowain legújabb.
NÉVMÁSOK
Az alany-, tárgy- és részes esetű személyes névmások a sindarinban a következők:
| személy | személyes névmás | ||
| alanyeset | tárgyeset | részeseset | |
| E/1 | *ni én | nin engem | annin nekem |
| E/2 (közvetlen) | ci te | *cin téged | *echin neked |
| E/2 (udvarias) | le ön | *len önt | *allen önnek |
| E/3 | *te ő | ten őt | *athen (ő)neki |
| T/1 | *me mi | men minket | ammen nekünk |
| T/2 (közvetlen) | *ci ti | *cin titeket | *echin nektek |
| T/2 (udvarias) | *de önök | *den önöket | *annen önöknek |
| T/3 | ti ők | *tin őket | *ethin (ő)nekik |
Minthogy az igei állítmány személyragja pontosan mutatja az alany számát és személyét (ld. lentebb), az alanyként álló személyes névmásokat a magyarhoz hasonlóan többnyire csupán akkor használjuk, ha az alanyt nyomatékosítani, hangsúlyozni vagy kontrasztba állítani szeretnénk (pl. eithathon in edain segíteni fogok az embereknek ↔ *ni eithathon in edain én segíteni fogok az embereknek), ill. ha a mondat másképp nem lenne egyértelmű, pl. ebent ú-dolatha mondta, [hogy] nem fog jönni ↔ *te ebent *te ú-dolatha ő mondta, [hogy] ő nem fog jönni.
A tárgyesetű személyes névmások gyakran megelőzik az igei állítmányt, és a mondat tárgyaként jellemzően „lágyulást” szenvednek, pl. *gin eginen vi ôl nîn téged láttalak álmomban. A tárgyesetű személyes névmásokat használjuk az elöljárószók (prepozíciók) után is, pl. pen nin dewathog nélkülem el fogtok bukni.
A részes esetű személyes névmások többnyire a mondat végére kerülnek, pl. ôn i gû în annin átadta az íját nekem. Ha azonban nyomatékosítani szeretnénk, megelőzhetik a mondat tárgyát, pl. anno annin i gû lîn! add át nekem az íjadat!.
A birtokos névmással fejezzük ki a birtokos számát és személyét, amely a magyarban a birtokos személyragnak felel meg. A sindarin birtokos névmások a következők:
| személy | egyes szám | többes szám |
| 1. | nîn (az én) ...-m | mîn (a mi) …-nk, -unk, -ünk |
| 2. (közvetlen) 2. (udvarias) |
*cîn (a te) ...-d lîn (az ön) ...-(j)a, -(j)e |
*cîn (a ti) …-tok, -tek, -tök *dîn (az önök) ...-(j)a, -(j)e |
| 3. | tîn (az ő) ...-(j)a, -(j)e | *tîn (az ő) ...-(j)uk, -(j)ük |
A birtokos névmás nyelvtanilag a melléknevekhez hasonlóan viselkedik, azaz a jelzett főnév után áll, és ebben a pozícióban „lágyulást” szenved, pl. ci i estel vîn erui te [vagy] az egyetlen reményünk.
A dîn mellett harmadik személyben használhatjuk még az în visszaható névmást is, amely azt fejezi ki, hogy az alany cselekvése önmagára utal vissza. Ennek használata különösen akkor indokolt, ha a mondat jelentése kétértelművé válna a dîn használatával, pl. annanc i vellon dîn megölte [valaki másnak] a barátját ↔ annanc i vellon în megölte a [saját] barátját.
A sindarinban alany- és tárgyesetű visszaható névmásként az im, részes esetű visszaható névmásként pedig az anim használatos, amelyek minden számra és személyre egyaránt vonatkozhatnak, pl. im ebent annin ő maga mondta nekem, man anírodh anim? mit kívántok magatok számára?.
A sindarinban a mutató névmások a következők:
| önálló | jelzői | |||
| alanyeset | tárgyeset | |||
| közelre | esz. | *se ez | sen ezt | sen ez(t) |
| tsz. | *si ezek | sin ezeket | sin ezek(et) | |
| távolra | esz. | *sa az | san azt | san az(t) |
| tsz. | *sai azok | sain azokat | sain azok(at) | |
Az önállóan használt alanyesetű mutató névmások használata hasonló, mint a magyarban, pl. *se i amarth lîn ez a sorsod. A jelzőként használt mutató névmások a melléknevekhez hasonlóan a jelzett főnév után állnak, és ebben a pozícióban „lágyulnak”, pl. i ngelydh echanner i megil hin a noldák készítették ezeket a kardokat. Ugyancsak „lágyulást” szenvednek a mondat tárgyaként álló, önállóan használt mutató névmások is, pl. cawo han! válaszd azt!.
A sindarinban mind alany-, mind tárgyesetben a határozott névelőt (i tsz. in) használjuk vonatkozó névmásként, amely személyre és dologra egyaránt utalhat. Ha a mellékmondat alanyaként szereplő vonatkozó névmást közvetlenül követi az igei állítmány, akkor utóbbi ‒ attól függően, hogy a vonatkozó névmás egyes vagy többes számú ‒ lágy- (pl. *se i nîr i ’westas ez az a férfi, aki esküt tett) vagy nazális mutáción esik át (pl. *si i nîr in gwestasser ezek azok a férfiak, akik esküt tettek).
Részes esetben az ai névmást használjuk, pl. ú-annon dulu ai ú-ôn dulu annin nem segítek annak, aki nekem sem segített.
A sindarinban az igék két nagy csoportját az ősi szógyökökből közvetlenül leszármaztatható, többnyire mássalhangzóra végződő ún. primer igék (pl.√MAT > mad- eszik, √TUL > tol- jön), ill. az ősi szógyökök és valamilyen -a-ra végződő utótag (pl. -ia, -na, -tha, stb.) kombinációjával képzett ún. levezetett igék (pl. √LIN > linna- énekel, √DAR > dartha- vár) képezik. Az igék, akárcsak a magyarban, az E/3-as alak kivételével személyragokat vesznek fel a cselekvő személye és száma szerint, amelyek a következők:
| személy | egyes szám | többes szám |
| 1. | -n (én) -ok, -ek, -ök | -f (mi) -unk, -ünk |
| 2. (közvetlen) 2. (udvarias) |
-g (te) -sz -l (ön) - |
-g (ti) -tok, -tek, -tök -dh (önök) -nak, -nek |
| 3. | - (ő) - | -r (ők) -nak, -nek |
Megjegyzés: Ne felejtsük, hogy a szó végi -f-et a sindarinban v-nek ejtjük.
Kijelentő mód
Jelen időben az egy szótagból álló primer igék tőhangzója E/3-ban meghosszabbodik, míg ha az ige több szótagú, az E/3-as jelen idejű alakja megegyezik az igetővel. Minden más számban és személyben a jelen idejű alakot az igetőhöz kapcsolt személyraggal képezzük egy -i- kötőhangot használva. Ez utóbbi i-umlautot okoz az őt megelőző szótagban, azaz az igető -a- és -o- magánhangzói -e-re változnak (míg az -e-, -i- és -y- magánhangzók, ill. a különféle kettőshangzók nem változnak meg). Pl.:
| ped- beszél | ||
| személy | egyes szám | többes szám |
| 1. | pedin (én) beszélek | pedif (mi) beszélünk |
| 2. (közvetlen) 2. (udvarias) |
pedig (te) beszélsz pedil (ön) beszél |
pedig (ti) beszéltek pedidh (önök) beszélnek |
| 3. | pêd (ő) beszél | pedir (ők) beszélnek |
| tol- jön | ||
| személy | egyes szám | többes szám |
| 1. | telin (én) jövök | telif (mi) jövünk |
| 2. (közvetlen) 2. (udvarias) |
telig (te) jössz telil (ön) jön |
telig (ti) jöttök telidh (önök) jönnek |
| 3. | tôl (ő) jön | telir (ők) jönnek |
| echad- készít | ||
| személy | egyes szám | többes szám |
| 1. | echedin (én) készítek | echedif (mi) készítünk |
| 2. (közvetlen) 2. (udvarias) |
echedig (te) készítesz echedil (ön) készít |
echedig (ti) készítetek echedidh (önök) készítenek |
| 3. | echad (ő) készít | echedir (ők) készítenek |
A levezetett igék jelen idejű alakját az igetőhöz kapcsolt személyraggal képezzük, miközben a szóvégi -a magánhangzót a T/3-as alak kivételével -o-ra változtatjuk. Mivel E/3-ban az ige nem vesz fel személyragot, jelen időben az E/3-as alak megegyezik az igetővel. Pl.:
| linna- énekel | ||
| személy | egyes szám | többes szám |
| 1. | linnon (én) énekelek | linnof (mi) énekelünk |
| 2. (közvetlen) 2. (udvarias) |
linnog (te) énekelsz linnol (ön) énekel |
linnog (ti) énekeltek linnodh (önök) énekelnek |
| 3. | linna (ő) énekel | linnar (ők) énekelnek |
A zöngés zárhangokra, azaz a -b-re, -d-re vagy -g-re végződő primer igék E/3-as múlt idejű alakjának képzésénél (1) az ige eredeti tőhangzója előtagként (augmentumként) járul az igetőhöz, amelynek kezdő mássalhangzója ennek következtében „lágyulást” szenved, továbbá (2) egy -n- mássalhangzó szó belseji toldalékként (infixumként) az igető utolsó mássalhangzója elé illeszkedni be, aminek következtében a -b, -d- és -g zárhangokból újra -p, -t, ill. -c lesz, pl. a- + mad- eszik → a-mad → avad → avad + -n- → ava-n-d → avant (ő) evett. (A -p előtt az -n- infixum -m-mé hasonul.) Ha az ige több szótagú, az augmentum a már jelenlévő igei előtag miatt elmarad, pl. ephed- kimond → ephed + -n- → ephe-n-d → ephent (ő) kimondta.
Minden más számban és személyben a múlt idejű alak képzése úgy történik, hogy az E/3-as alakhoz egy -e- kötőhangot és utána a megfelelő személyragot kapcsoljuk. A magánhangzók közé került szóvégi -mp (< np), -nt és -nc mássalhangzó-csoportokból ilyenkor rendre -mm-, -nn-, ill. -ng- lesz. Pl.:
| heb- megőriz (< √KHEP) | ||
| személy | egyes szám | többes szám |
| 1. | echemmen (én) megőriztem | echemmef (mi) megőriztük |
| 2. (közvetlen) 2. (udvarias) |
echemmeg (te) megőrizted echemmel (ön) megőrizte |
echemmeg (ti) megőriztétek echemmedh (önök) megőrizték |
| 3. | echemp (ő) megőrizte | echemmer (ők) megőrizték |
| mad- eszik (< √MAT) | ||
| személy | egyes szám | többes szám |
| 1. | avannen (én) ettem | avannef (mi) ettünk |
| 2. (közvetlen) 2. (udvarias) |
avanneg (te) ettél avannel (ön) evett |
avanneg (ti) ettetek avannedh (önök) ettek |
| 3. | avant (ő) evett | avanner (ők) ettek |
| nag- harap (< √NAK) | ||
| személy | egyes szám | többes szám |
| 1. | anangen (én) haraptam | anangef (mi) haraptunk |
| 2. (közvetlen) 2. (udvarias) |
anangeg (te) haraptál anangel (ön) harapott |
anangeg (ti) haraptatok anangedh (önök) haraptak |
| 3. | ananc (ő) harapott | ananger (ők) haraptak |
| ephed- kimond (< √ET + √QUET) | ||
| személy | egyes szám | többes szám |
| 1. | ephennen (én) kimondtam | ephennef (mi) kimondtuk |
| 2. (közvetlen) 2. (udvarias) |
ephenneg (te) kimondtad ephennel (ön) kimondta |
ephenneg (ti) kimondtátok ephennedh (önök) kimondták |
| 3. | ephent (ő) kimondta | ephenner (ők) kimondták |
A nem zöngés zárhangokra végződő primer igék E/3-as múlt idejű alakjának képzésénél az ige eredeti tőhangzója (vagy az -i- és eredetileg -u- tőhangzós igéknél egy e-, ill. o- magánhangzó) a fentiekhez hasonlóan lágy mutációt kiváltó előtagként (augmentumként) járul az igetőhöz (amennyiben az ige egyszótagú), miközben az -a-, -e- és -o- tőhangzókból -o-, -i-, ill. -u- lesz (míg az -i- tőhangzó nem változik meg), pl. a- + can- kiált → a-can → agan → agon (ő) kiáltott. Minden más számban és személyben a múlt idejű alak képzése a fentebb leírtaknak megfelelő módon történik, azaz az E/3-as alakhoz egy -e- kötőhangot és utána a megfelelő személyragot kapcsoljuk. Pl.:
| can- kiált (< √KAN) | ||
| személy | egyes szám | többes szám |
| 1. | agonen (én) kiáltottam | agonef (mi) kiáltottunk |
| 2. (közvetlen) 2. (udvarias) |
agoneg (te) kiáltottál agonel (ön) kiáltott |
agoneg (ti) kiáltottatok agonedh (önök) kiáltottak |
| 3. | agon (ő) kiáltott | agoner (ők) kiáltottak |
| men- megy (< √MEN) | ||
| személy | egyes szám | többes szám |
| 1. | evinen (én) mentem | evinef (mi) mentünk |
| 2. (közvetlen) 2. (udvarias) |
evineg (te) mentél evinel (ön) ment |
evineg (ti) mentetek evinedh (önök) mentek |
| 3. | evin (ő) ment | eviner (ők) mentek |
| tir- figyel (< √TIR) | ||
| személy | egyes szám | többes szám |
| 1. | ediren (én) figyeltem | ediref (mi) figyeltünk |
| 2. (közvetlen) 2. (udvarias) |
edireg (te) figyeltél edirel (ön) figyelt |
edireg (ti) figyeltetek ediredh (önök) figyeltek |
| 3. | edir (ő) figyelt | edirer (ők) figyeltek |
| hol- bezár (< √KHOL) | ||
| személy | egyes szám | többes szám |
| 1. | ochulen (én) bezártam | ochulef (mi) bezártuk |
| 2. (közvetlen) 2. (udvarias) |
ochuleg (te) bezártad ochulel (ön) bezárta |
ochuleg (ti) bezártátok ochuledh (önök) bezárták |
| 3. | ochul (ő) bezárta | ochuler (ők) bezárták |
| tol- jön (< √TUL) | ||
| személy | egyes szám | többes szám |
| 1. | odulen (én) jöttem | odulef (mi) jöttünk |
| 2. (közvetlen) 2. (udvarias) |
oduleg (te) jöttél odulel (ön) jött |
oduleg (ti) jöttetek oduledh (önök) jöttek |
| 3. | odul (ő) jött | oduler (ők) jöttek |
| trenar- elmesél (< √TER + √NAR) | ||
| személy | egyes szám | többes szám |
| 1. | trenoren (én) elmeséltem | trenoref (mi) elmeséltük |
| 2. (közvetlen) 2. (udvarias) |
trenoreg (te) elmesélted trenorel (ön) elmesélte |
trenoreg (ti) elmeséltétek trenoredh (önök) elmesélték |
| 3. | trenor (ő) elmesélte | trenorer (ők) elmesélték |
A tárgyas levezetett igék múlt időben egy -nt végződést, a tárgyatlan levezetett igék pedig egy -s(t) végződést kapnak E/3-ban. Minden más számban és személyben a múlt idejű alakot úgy képezzük, hogy az E/3-as alakhoz egy -e- kötőhangot és utána a megfelelő személyragot kapcsoljuk. A magánhangzók közé került -nt és -s(t) mássalhangzó-csoportokból ilyenkor rendre -nn-, ill. -ss- lesz. Pl.:
| teitha- ír | ||
| személy | egyes szám | többes szám |
| 1. | teithannen (én) írtam | teithannef (mi) írtuk |
| 2. (közvetlen) 2. (udvarias) |
teithanneg (te) írtad teithannel (ön) írta |
teithanneg (ti) írtátok teithannedh (önök) írták |
| 3. | teithant (ő) írta | teithanner (ők) írták |
| cuia- él | ||
| személy | egyes szám | többes szám |
| 1. | cuiassen (én) éltem | cuiassef (mi) éltünk |
| 2. (közvetlen) 2. (udvarias) |
cuiasseg (te) éltél cuiassel (ön) élt |
cuiasseg (ti) éltetek cuiassedh (önök) éltek |
| 3. | cuias(t) (ő) élt | cuiasser (ők) éltek |
Jövő időben a primer igék egy -atha végződést, a levezetett igék pedig egy -tha végződést kapnak, majd ezután az E/3-as alak kivételével a megfelelő személyragot. A T/3-as alak kivételével a személyrag előtt az -atha/-tha végződés -a-ja -o-ra változik. Pl.:
| tol- jön | ||
| személy | egyes szám | többes szám |
| 1. | tolathon (én) jönni fogok | tolathof (mi) jönni fogunk |
| 2. (közvetlen) 2. (udvarias) |
tolathog (te) jönni fogsz tolathol (ön) jönni fog |
tolathog (ti) jönni fogtok tolathodh (önök) jönni fognak |
| 3. | tolatha (ő) jönni fog | tolathar (ők) jönni fognak |
| maetha- harcol | ||
| személy | egyes szám | többes szám |
| 1. | maethathon (én) harcolni fogok | maethathof (mi) harcolni fogunk |
| 2. (közvetlen) 2. (udvarias) |
maethathog (te) harcolni fogsz maethathol (ön) harcolni fog |
maethathog (ti) harcolni fogtok maethathodh (önök) harcolni fognak |
| 3. | maethatha (ő) harcolni fog | maethathar (ők) harcolni fognak |
Az igék felszólító módú alakját egy -o végződés segítségével képezzük, amelyet a primer igék esetén közvetlenül az igetőhöz kapcsolunk (pl. dar- megáll → daro megállj!), míg a levezetett igéknél a szóvégi -a magánhangzót cseréljük fel az -o végződésre (pl. dartha- vár → dartho várj!). A magyartól eltérően az ige felszólító módú alakja nem vesz fel személyragokat, így minden számra és személyre egyformán vonatkozik.
A gerundium igei főnév, amely az ige által leírt cselekvésre utal. A primer igék gerundium alakját egy -ed (pl. cen- lát → cened látás), míg a levezetett igék gerundium alakját egy -ad végződés hozzáadásával képezzük (pl. suilanna- üdvözöl → suilannad üdvözlés).
A gerundiumot nem csupán főnévként, hanem főnévi igenévként is használhatjuk, pl. linna- énekel → mêl linnad szeret énekelni.
A melléknévi igenevek (participiumok) mondatban betöltött szerepe a melléknevekéhez hasonló, azaz lehetnek jelzők (pl. i elleth linnol az éneklő tündelány), ill. a mondat állítmányai (pl. i fen hollen az ajtó be van zárva).
A sindarinban négyféle melléknévi igenevet különböztethetünk meg, amelyek közül három aktív (cselekvő), egy pedig passzív (szenvedő) jelentésű. Az aktív melléknévi igenévnek egyszerű jelen idejű, folyamatos jelen idejű (azaz folyamatban lévő cselekvésekre/történésre vonatkozó) és múlt idejű (azaz befejezett cselekvésre/történésre vonatkozó) alakja is van, míg a passzív melléknévi igenévnek csupán múlt idejű alakkal rendelkezik. Egy további különbség, hogy az aktív melléknévi igenevekkel szemben (ám hasonlóan a melléknevekhez) a passzív melléknévi igenevet számban mindig egyeztetjük a jelzett főnévvel, így ha a főnév többes számban áll, akkor a passzív melléknévi igenév szintén többes számba kerül (pl. dôl osgarnen levágott fej → duil esgernin levágott fejek).
Az egyszerű és folyamatos jelen idejű aktív melléknévi igenév a magyarban a folyamatos melléknévi igenévnek (pl. i nîr farel a vadászó férfi(ak), i nîr farol a(z) [éppen most] vadászó férfi(ak)) a múlt idejű aktív melléknévi igenév az aktív jelentésű befejezett melléknévi igenévnek (pl. i chên róniel az elkóborolt gyermek), a passzív melléknévi igenév pedig a passzív jelentésű befejezett melléknévi igenévnek (pl. i ’waith orthornen a legyőzött nép) feleltethető meg. (Az utóbbi kettő között a különbség, hogy előbbi esetben a melléknévi igenévvel jelzett főnév a cselekvés végrehajtója, míg utóbbi esetben a cselekvés elszenvedője.)
A primer és levezetett igék aktív melléknévi igenévi alakjainak képzése hasonló módon történik, annyi különbséggel csupán, hogy míg a primer igéknél közvetlenül az igetőhöz kapcsoljuk a megfelelő végződést, addig ez a levezetett igéknél a szótő végi -a (vagy -ia) helyére kerül.
Az egyszerű jelen idejű alakot egy -el, a folyamatos jelen idejű alakot pedig egy -ol végződés segítségével képezzük (pl. aphad- követ → aphadel követő, aphadol [éppen most] követő, anglenna- közeleg → anglennel közelgő, anglennol [éppen most] közelgő).
A múlt idejű alak képzésére az -iel végződés szolgál, amely a tőhangzó megváltozását eredményezi (az -i-ből és -e-ből- -í-, az -a-ból -ó-, az -o-ból pedig -ú- lesz), pl. hwinia- örvénylik → hwíniel örvénylett, pel- elhervad → píliel elhervadt, gala- növekszik → góliel növekedett, brona- életben marad → brúniel életben maradt. Azon levezetett igék esetében, amelyeknél a tőhangzót valamilyen mássalhangzó csoport követi, az -iel végződés i-umlautot okoz, azaz az -a- és -o- magánhangzók -e-re változnak (míg az -e-, -i- és -y- magánhangzók, ill. a különféle kettőshangzók nem változnak meg), pl. gwanna- eltávozik → gwenniel eltávozott, gwesta- esküt tesz → gwestiel esküt tett.
A primer igék passzív melléknévi igenévi alakjának képzésekor egy -n- mássalhangzó szó végi vagy szó belseji toldalékként járul az igetőhöz, majd az így képzett igető még egy további -en végződést kap.
Az -n-re, -l-re és -r-re végződő igék esetében az -n- mássalhangzó szó végi toldalékként (szuffixumként) kapcsolódik az igetőhöz (az -l esetében ahhoz hasonulva), majd ezt követi az -en végződés, pl.:
- *tan- megmutat → tan- + -n → tann → tann + -en → tannen megmutatott
- hol- bezár → hol- + -n → holn → holl → holl + -en → hollen bezárt
- orthor- legyőz → orthor- + -n → orthorn → orthorn + -en → orthornen legyőzött
A -b-re, -d-re, -g-re, -v-re és -dh-ra végződő igék esetében az -n- mássalhangzó szó belseji toldalékként (infixumként) az igető utolsó mássalhangzója elé illeszkedik be, aminek hatására a fenti hangok -p-re, -t-re, -c-re, -b-re és -d-re változnak vissza. (A -b és -p előtt az -n- infixum -m-mé hasonul.) Az így létrejövő, az -en végződés hozzáadásával magánhangzók közé került -nt/-nd, -nc és -mb/-mp mássalhangzó-csoportokból rendre -nn-, -ng-, ill. -mm- lesz. Pl.:
- √KHEP > heb- megőriz → heb- + -n- → he-n-b → henp → hemp → hemp + -en → hemmen megőrzött
- √ET + √KAT > echad- készít → echad- + -n- → echa-n-d → echant → echant + -en → echannen készített
- √(N)DAK > dag- elpusztít → dag- + -n- → da-n-g → danc → danc + -en → dangen elpusztított
- √DAB > *dav- megenged → dav- + -n- → da-n-v → danb → damb → damb + -en → dammen megengedett
- √WED > gwedh- megköt → gwedh- + -n- → gwe-n-dh → gwend → gwend + -en → gwennen megkötött
Összefoglalásként:
| igető végződése |
-n/-n- toldalékkal |
+ -en toldalékkal |
| -b | -mp | -mmen |
| -d | -nt | -nnen |
| -dh | -nd | -nnen |
| -g | -nc | -ngen |
| -l | -ll | -llen |
| -n | -nn | -nnen |
| -r | -rn | -rnen |
| -v | -mb | -mmen |
Az aktív melléknévi igenevekkel szemben a passzív melléknévi igenévnek többes számú alakja is van (pl. egy többes számú főnév jelzőjeként), amely az -in végződést veszi fel -en helyett. Ez i-umlautot okoz az igenévben, azaz az -a- és -o- magánhangzók -e-re változnak (míg az -e-, -i- és -y- magánhangzók, ill. a különféle kettőshangzók nem változnak meg), pl. dangar- megsemmisít → coth nangarnen megsemmisített ellenség → cyth nengernin megsemmisített ellenségek, ephed- kimond → peth ephennen kimondott szó → pith ephennin kimondott szavak.
A levezetett igék passzív melléknévi igenévi alakját úgy képezzük, hogy az igetőhöz egy -nnen végződést illesztünk, pl. harna- megsebez → harnannen megsebzett. A többes számú alak képzésére a -nnin végződés szolgál, amelynek hatására az -a- és -o- magánhangzók -e-re változnak (míg az -e-, -i- és -y- magánhangzók, ill. a különféle kettőshangzók nem változnak meg), pl. ortha- felemel → mâb orthannen felemelt kéz → maib erthennin felemelt kezek, baugla- leigáz → gwaith mauglannen leigázott nép → gwaith mauglennin leigázott népek.