Athrabeth Parf-en-Ereglas

Ideértem ám.

Veled vagyok, és az idő elmúlik
És elmúlik évszaka a tovaszálló évnek.
Hajnalnak friss lélegzete édes,
Ha szétárad a világon
Sugara, és a fű, a fa, a gyümölcs és a virág
Ragyogott harmattal; a termékeny mező illata
Szállt az esőben, és édes, ha jő
A szelíd est, követi őt a madár dalával a
csendes éj, és a ragyogó Hold
Társa, mint az égbolt kincsei.
De, a hajnali friss lég,
A madár dala, a nap ragyogása
a szép tájon, és a fű,
A fa, a virág harmattal, és az eső-hozott illat,
A szelíd este, a csendes éj,
járás az úton a Hold fényében
És a csillagfény rossz nélküled.

Nem bizony!
Vagyok, csak néha nem érek ide...
De tanulok, és fejtek bőszen!

Nem múlik el az ő kedve sem! Csinálja a háttérben ügyesen!

Ami késik, nem múlik.

Amie egyébként hová tűnt?

De megvan ám a következő is!

Csak ennek kevesebb a haja és több a lába!

A szerzője pedig ha nem tévedek nem más mint:

Jó lett!

Nienna írta:Csak hogy ne várj sokáig!

I nên i genedril
en-fae i-firiath:
Danna o menel dad,
*ledhia na venel am,
ar heria toled na geven;
randír uireb.

Ae o chaw en-aegas
i ’lind ’ael revia
dhad, lim;
moe sui i faun.
Be hen danna
na harn dalu,
ar sui i suilannen
na ’ell,
póliel fân în
rimma dhad.

Dan ae gond nuitha
dhant în,
ah feilf en-gruith
laba o chast na gast,
faltha na thrass.
Vi rant dalu
ŷr dínen trî barth e-nand
ar i ’ilwen
tiria ah anwar
i lîn dalu.

Sûl i velethron vae
en-falf;
Sûl luitha ered falthol
o thrass.

Fae i-firiath,
morchant dín i falf!
Amarth i-firiath,
morchant dín i hûl!

A halandó lélek
tükre a víz:
Lehull a mennyből,
a mennybe megy föl,
majd újra a földre kényszerül;
örök vándor.

A csúcsokról
a csillogó fénysugár,
lágyan mint a felhő
tisztán leszáll.
Így hull
a lapos kőre,
s mint kit örömmel
üdvözöltek,
fátylát szétterítve
zúdul lefelé.

De ha szikla állítja meg
lefelé hullását,
dühös hullámokkal
fokról fokra ugrál
(és) a mélybe tajtékzik.
A lapos mederben
csendesen fut a völgy mezején át,
és a csillagok
a sima tavat ámulva nézik.

A szél a hullám
jó szeretője,
Szél varázsol hullámzó
hegyeket a mélyből.

Halandó lélek,
árnyéka a hullám!
Halandó végzet,
árnyéka a szél!