Akkor megpróbálom tömören összefoglalni a lényeget, aztán kérdezz bátran, ha valami még mindig nem világos.
Nos tehát, a mássalhangzó mutációk lényegében azt jelentik, hogy
bizonyos helyzetekben a szavak kezdő mássalhangzói megváltoznak. Ez ahhoz nagyon hasonló, mint amikor a magyarban hasonulás történik, ugye klasszikus példa a "színpad" szó, aminél kiejtésben az "n"-ből "m" lesz, vagy mikor az "ez" szócskához a "-val/-vel" ragot hozzáillesztve abból "ezzel" lesz, stb.
De mit is jelentenek ezek a
bizonyos helyzetek? Két eset lehetséges, ezek alapján beszélhetünk fonológiai és grammatikai mutációkról. Előbbi esetben mindig egy másik szó váltja ki az adott szó kezdő mássalhangzójának megváltozását, utóbbi esetben pedig az adott szó nyelvtani szerepe miatt következik be a mutáció. Nézzünk rá egy példát. Sindarinban az
i ("a", "az") névelő mutációt vált ki az őt követő szóban (mégpedig lágy mutációt), pl.
perian "hobbit" >
i berian "a hobbit". Itt ugye fonológiai mutáció történik, mivel a
perian szó kezdő
p-jéből egy másik szó, nevezetesen az
i névelő miatt lesz
b. Ha viszont az mondom, hogy "látok egy hobbitot" (
cenin berian), akkor szintén mutáció történik, de ez már grammatikai mutáció, mivel a
perian-ból azért lesz
berian, mert az jelen esetben a kérdéses mondat tárgya.
A fonológiai mutációk esetében az, hogy milyen hang mivé változik függ attól, hogy mire végződik az a szó, ami a mutációt kiváltja. Pl. a magánhangzóra végződő szavak lágy mutációt, a nazális hangokra ("n", "m") végződő szavak nazális mutációt fognak kiváltani, stb., így pl. a "c"-ből (amit ugye "k"-nak ejtesz) a lágy mutáció során
g lesz, nazális mutáció esetén viszont már
ch. Vannak persze olyan mássalhangzók is, amik soha, semmilyen helyzetben nem változnak meg, ilyenek pl. az "l", "r", "th", stb.
Mindezekből aztán egy szép nagy táblázatot lehet kerekíteni, ami tartalmazza, hogy mikor mi mivé változik (ld. pl.
ezt), innét ki lehet lesni, ha sindarinra fordítgat az ember, bár aki elég cool, az természetesen fejből vágja ezeket.
