Feladványok

[Amarie]

Az élet és a szeretet csupán egyetlen időt ismer: most.
Az egyetlen idő, amit érzünk: a perc, amit megtöltünk élettel és szeretettel.


Tatiosz

Az élet és a szeretet csupán egyetlen időt ismer: a jelent.
Az egyetlen érzékelhető idő a pillanat, amelyben élünk, amikor szeretünk.

Nagyon igaz!

[Nienna]

I guil ar i veleth istar lû vinai na-erui: i "hi". I lû vinai i mín pelim mathad: i lû niben, i pannach ah guil ar meleth.

Akkor rajta!!!

[Amarie]

Köszi! És itt az eredeti is:

Hangtalan mesék

Karácsony, 2003

Hó hull szemedre,
kéz talál kezedbe,
az égen csillagpor ragyog
tündér-fényein át
meghallod szavát,
csak várd erősen,
hittel, szerelemmel
a Szent Éjszakát.

S ha a fény rá vetül,
szíved örülni fog,
mert a csillogó pelyhek,
az éj,
a csend
hozzá elvezet
könnyű utakon,
puha szárnyakon,
csak nézz fel,
ha hull a hó,
ne csukd be szemed,
mert a hópehely,
mely szemedre száll,
hozzá elvezet.

[Nienna]

Amie!!! Nagyon jó lett!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Ügyes vagy!!!!

[Amarie]

Hullik a hó szemedre,
Kezem tartja kezed,
Az égen csillagpor ragyog,
Keresztül csillagfényeden
Hallhatod szavát
Csak várd
reménnyel, és szeretettel,
várd a Szent Éjszakát.

Ha fény hullik rá -?-
Öröm lesz szívemben
Mert a hókristályok,
Az éj,
A csend,
Hozzá elvezet.
Az úton előre,
És puha szárnyakon…
Csak nézz fel
Ha hull a hó.
Ne zárd be szemed,
Mert a hókristály
Ami -?- szemedre száll
Hozzá elvezet.


Tetszik!

[Amarie]

Megleltem! Kösziiiii! Dejóóó!

[Nienna]

Loss danna na chen lín,
Cam *hîr na gam lín;
Bo menel ast ’ilion thilia,
Trî elen-calad dín
Lastathad beth dín,
Na-erui* le dartho
Ah estel ar ah meleth,
Le dartho Fuin Aer mín.

Ae calad danna na *han,
Gûr lín natha gellui,
An* in ivor e-loss,
i fuin,
i dîn
tegir na *han.
Bo raid lim,
ah rovail voe…
Na-erui tiro am,
Ae i loss danna.
Avo holo chen lín,
An* ivor e-loss,
I revia na chen lín,
Tegir na *han.

[Nienna]

Ügyes vagy!!!

[Amarie]

Ééééés az eredeti is megvan ám!

Szabolcsi Zsóka: Hallottam

Hallottam sirályok sóhaját,
láttam nevetni pipacsokat.
Utak gördültek lábam elé,
s mentem, merre forrás fakadt.

Mégis daltalan éjszakán,
ha szomorú hárfa zenél,
hiába altatom bánatom,
könnyes álmokat fúj a szél...

[Amarie]

És itt a megfejtés is!

Hallgattam sóhaját szomorú sirálynak
Láttam vörös virágokat nevetni.
Utak kanyarodtak lábaim alatt,
És mentem az úton, ahol a forrás fakad.

De az éjben, daltalan éjben,
Ó hárfám szomorúan zenél,
Jaj, amikor a bánatom alszik,
A szél fúj könnyes álmokat.