Veled vagyok, és az idő elmúlik
És elmúlik évszaka a tovaszálló évnek.
Hajnalnak friss lélegzete édes,
Ha szétárad a világon
Sugara, és a fű, a fa, a gyümölcs és a virág
Ragyogott harmattal; a termékeny mező illata
Szállt az esőben, és édes, ha jő
A szelíd est, követi őt a madár dalával a
csendes éj, és a ragyogó Hold
Társa, mint az égbolt kincsei.
De, a hajnali friss lég,
A madár dala, a nap ragyogása
a szép tájon, és a fű,
A fa, a virág harmattal, és az eső-hozott illat,
A szelíd este, a csendes éj,
járás az úton a Hold fényében
És a csillagfény rossz nélküled.
Nem bizony! 
Csinálja a háttérben ügyesen! 
